Egy kiadós reggeli után - ebéd csomaggal felszerelkezve - 3/4 9 körül indítottuk az első napot. Kicsit nehézkesen keveredünk ki Oslóból, mert a szállástól elég körülményes volt rácsatlakozni az útvonalra. Ráadásul esett az eső, ami eléggé megnehezítette a térkép nézegetését a telefonon. Persze ilyen apróságokon nem akadunk fenn, jó hangulatban faltuk a kilométereket. Féltávnál aztán jött az erdő, meg a hegy a csúszós kövekkel , meg a sár és víz. Igen sok turistával és futóval találkoztunk. Mindenki nagyon kedves, mosolygós és köszönnek! Aztán átérve a hegytetőn letelepedtünk egy padra pihenni. A mellettünk lévőn egy fiatal turista lány ücsörgött és tábori gázfőzőn éppen vizet forralt. Szóba elegyedtünk vele elsőbb angolul, és ki is derült, hogy ő is a Szent Olafot járja, kb. 2 hétig ameddig jut. Aztán az is kiderült, hogy német. Aztán még az is, hogy csak az édesapja német, az édesanyja magyar. Onnantól már magyarul beszélgetünk. Egész jól ment neki. Délután még kaptunk egy kisebb adag esőt a nyakunkba.. Aztán meg egy eléggé dzsindzsás részen még sikerült el is esnem. Szerencsére semmimet nem ütöttem meg, csak kicsit sáros lettem. Este 6 körül értük el a szállást, ami egy skanzen volt - ahogy a fotókon is látszik. Egy kétszintes, legalább 100 éves faház, korhű berendezéssel. Viszont az ágyak nagyon kényelmesek és gyapjúval béleltek voltak. A szomszéd épületben pedig szép, modern fürdőszoba és konyha volt. Fürdés és mosás után Metti még képes volt fél órát jógázni is, hogy oldja a csípő ében a feszültséget. Úgy 10-ig még beszélgettünk, de aztán a délutáni világosság ellenére simán bevertük a szunyát. 

0