Ma Bazsikánk egy régi könyve jutott eszembe, a szomorú - vidám. Ilyen kettősség jellemezte ezt a napom.

Először is alig aludtam valamit, egész éjjel a vacsorára elfogyasztott isteni norvég pizzát emésztettem. :-(, :-). 6-kor keltünk és csomagolás meg reggeli után szendvicsekkel felszerelkezve, enyhén borús időben vágtunk neki a Hamarból kivezető útnak. Kb. 1 óra múlva értük el az útjelzéseinket. Közben a helyi rendőrség épülete előtt meggyőződhettünk róla, hogy non-stop felügyelik a rendet!  :-)

Jól pörögtek a lábaink, 2 óra múlva már az 1708-ban épült Furnes templomnál voltunk, ahol pad, tiszta mosdók és nyitott templom várt bennünket. Érdekes, szép az egész. A kereszthajó végében gyerekeknek alakítottak ki játszósarkot, mellette pedig egy kis asztalkán nekünk forró kávét, gyümölcsteát, csokikákat és sós karamellás kekszet. :-).

A táj ma is eszméletlenül szép volt. Ugyan délelőtt egy kis esőt is kaptunk, de gyalogláshoz való kellemes idő volt egyébként. Egy hét után ma láttunk elsőször dohányzó embert, de nem az utcán, hanem a teraszán. Csikk az utcákon sehol! Állatokat is láttunk szép számmal. Metti megint cicázott. Kóbor macskával még nem találkoztunk, csak elkódorgó, ápolt nyakörvesekkel. De ezeknek itt olyan bundájuk van, mint a medvéknek. Aztán láttunk őzeket, meg 3 mokust, és a sok szarka, galamb, és fenyő cinke mellett ma találkoztunk két nagyon szép, kisebb galambnyi madárral, amiknek piros volt a hasa, fehér a feje, és fekete a szárnya.

Egy megállóval délre már túl voltunk 17 km-en, elértük Brummundált. Távolról megcsodáltuk a világ legmagasabb fából készült emeletes házát. A főtéren épp egy nyugdíjas táncklub tartott jó hangulatú bemutatót a népes közönségnek. Kávé és süti kíséretében mi is kiültünk, még beszélgettünk kicsit, aztán a sok közös remek élmény után nehezen, de búcsút vettünk egymástól Mettivel. Ő lesétált a vasútállomásra, hogy visszautazzon Oslóba, én meg folytattam az utamat - immár magányosan - és a maradék 16 km-rel fél 6-ra meg is birkóztam. Egy pihenővel sikerült célba érnem. Közbeen láttam még egy szép nagy fatemplomot, egy hatalmas, többszázéves fenyőt, meg egy tanyán valami nyárköszöntő szabadtéri koncertet.

Ma is egy pajta-szerű herbergében vagyok, egyedül. A tegnapi szuper motel után most ez megint elég fapados, de az ágy kényelmes meleg.

Holnap ismét egy 30-as vár...