Túrázó szebb tájat, jobb időt nem is kívánhat, mint a mai volt. Johannesgardenből egy pihenővel 4 óra volt az út Lillehammerig. Közben elhaladtam a szent Olaf kő/forrás mellett. Alig túl a táv felén már megláttam a város nevezetességét, a síugró sáncot. Egy öreg fatemplom mellet megint eszembe jutott, hogy ezekben nincs harang. Volt még a külvárosban egy érdekes üveges tűzfalú katolikus templom. És végre lefényképeztem egy focipályát sok-sok kapuval. (Oslótól már sok ilyet láttunk.)

Aztán a belvárosban mindjárt egy 1882-ben épült, neogótikus, pirostéglás templomhoz vitt az út. Gyönyörű, letisztult belső térrel, csodaszép orgonával. Még a szállás elfoglalása előtt egy szép parkba is betévedtem. Mindezekről és a délutáni városnéző sétáról rengeteg képet töltöttem fel az instára.

Először csak kószáltam a belvárosban fotózgattam az érdekesebb fa épületeket - egész utcákat, a hétfő délutáni forgatagot. Aztán felkapaszkodtam a '94-es téli -, illetve a 2016 diákolimpia helyszínére, az olimpiai múzeumhoz. Amit a kanyar után először megláttam, az egy magyar rendszámú busz volt. Alig hittem a szememnek. Nyuggerek kirándulnak itt Norvégiában, egészen a Nordkappig. Érdekes az olimpiai falu is, tele régi szép festett faházakkal.

Készítettem egy rövid videót a kollégáknak az itteni IMCS-ről, a szakmai érdeklődésüket kielégítésére. :-) 

Zoli 1. nap: Pécs - Celldömölk Ság-hegy 215 km

Korán reggel akartam indulni, de a “norvég”, 12 fokos reggelben ez nehezen ment. Gyorsan kicseréltem a rövid pizsamát hosszúra, magamra kaptam még egy ujjatlan aláöltözet felsőt. Így már sikerült negyed 8-kor el is indulnom. Ekkorra már felerősödött a szembeszél, ami a teljes utamon végigkísért.

Az útvonal nagy része ismert volt már régről: Szigetvár-Böhönye-Sármellék- Hévíz, a további utakon most jártam először kivéve a legvégét, a Ság-hegyet. Itt már jártam BRM- túrán. Ekkor már eszembe jutott, hogy egy 19%-os emelkedő visz fel a Ság-hegyen lévő panzióhoz. Ennek a megmászására a 17 kilós bringámmal csak gyalog volt esélyem. A nagy szembeszél ellenére még 18 óra előtt ideértem a panzióhoz. Már túl vagyok a vacsorán is, szerencsére van itt étterem is, na meg csapolt sör is.

Ma nekem is jutott vizes látvány a Zala-folyó és a Kis-Balaton képében. Na nem egy norvég- látvány, de a mienk.

Pihenés, majd holnap folyt. köv.