Valahogy ma is összefújt a szél közel 20 km-t. Pedig ki sem tettük a lábunkat Trondheimből.

Reggel iziben lecipeltük a szépen összetetriszezett dobozt a postára, ahol - mivel mérni nem tudták - , megsaccolták a doboz súlyát, és pikk-pakk át is vették. Reméljük szerencsésen haza is kerül hamarosan.

Az Apartmanunk a város egyik híres, hangulatos ódon negyedében volt, ahol egy kellemes reggelire ki is ültünk az egyik szép kis kávéház elé, és élveztük a napsütést - meg a semmittevést. Ezután a Nidaros katedrális felé vettük az irányt, hogy a másik fontos tennivalónkat is letudjuk. Először is megcsodáltuk kívül-belül a norvégok egyik legnagyobb és legrégebbi koronázó templomát, amiben a gyönyörű ódon belső térbe középre egy óriási, forgó földgömböt helyeztek el. Közben kóruspróba volt orgonaszóval. Fantasztikus. A sírkerten átsétálva hamar eljutottunk a pilgerimsgardenbe (zarándok központ, iroda, kávéház és szálloda). Bemutattuk a zarándok útleveleinket, és megkaptuk az okleveleket. Vettünk szép egyforma pólót is az útat jelző piktogrammos hímzéssel. Rögtön fel is vettünk, azóta is abban pompázunk.

A délelőttbe még belefért, hogy felbaktassunk a régi erődhöz. Közben levizitáltuk a nevezetes kerékpáros liftet is. Egyszerű és praktikus, mint itt nagyjából minden. Közvetlenül az útpadka mellett húzódik egy járdába rejtett kis felvonó szerkezet, amiből a felszínen csak egy kerékkitámasztó ék felé áll ki. Az egyik lábát ráteszi a bringás, miközben egyébként az útszéli bringáján ül, és a lift ezt az egy lábat tolva viszi fel a dombra.

Aztán visszamentünk az apartmanba, összeszedtük magunkat, és  2 órára visszavittük a kulcsot a boxba. Ezért kb. 2x1,5 km-t gyalogoltunk olyan helyre, ahova amúgy biztos nem megyünk el. (sok egyéb mellett ez is egy áldása az airbnb-nem).

Délután kezdetét vette a céltalan bolyongás. Egyrészt megnéztük a Szent Olaf ünnepi bazárt, másrészt a belváros szinte valamennyi kis és nagy utcáját bebarangoltuk a péntek délutáni nyűzsgésben. Az ünnepi rendezvények több helyszínen vannak/lesznek, több helyen vannak szinpadok felállítva, illetve a főutcán rengeteg sátor áll, amiben ugyanúgy, mint otthon számtalan kézműves kínálja portékáját. A katedrális nyugati oldalán a 0 km-es kőre is rábukkantunk. Egy szép kiállítás keretében megnézük a koronázási ékszereket, illetve a norvégok elmúlt ezer évének történetét, királyaik uralkodása szerint tematizálva. Az emeleti részén modern festészeti kiállítás volt, ami minket leginkább naiv, óvodás rajzokra emlékeztettek. Nem ez az első eset, hogy szembesülünk azzal a ténnyel, hogy milyen távol is áll tőlünk a skandináv látásmód. Ez a kiállítás egyébként zarándokoknak féláras. 

Egy kellemes vacsora után még kicsit csavarogtunk a Nidelva folyó mentén, és most már csak az éjszakai vonatot várjuk a Sentralstesjon-on, ami reggelre Oslóba repít minket. Reményeink szerint egy újabb szép városnézős napra.