A tegnapi naphoz még pár gondolat: kifelé jövet Otta-ból még betértem egy REMA 1000 boltba és feltankoltam tartós kenyérből, sonkakrémből és kis kolbászkákból az előttem álló hétre. Ma ugyanis vége a Gudbrandsdalen völgynek, a nap második felében már 600 m fölé kell menni és irány a félelmetes Dovrefjell. Több mint két napja jöttem már a szép tiszta vizű Lagen mellet, de ma elhagyom ezt a vidéket. Kifelé jövet a településről a híd bejáratánál még találtam két hatalmas széket a nagyon-nagyon-nagyon fáradt zarándokok számára készíthették, kérdés fel tudnak-e rá mászni? :-)
Selnél ismét utamba akadt egy szép templom, a sírkertben pedig a már szokásos II. világháborús emlekművel. Ez szinte mindenhol egy hatalmas pattintott kőoszlop, belevésve az áldozatok nevei. A 15 km aszfalt - a tegnapi 28 után - már nagyon nem esett jól a lábamnak. Hiába a jó öreg Hans Wagner ezeket a bakancsokat hegyi terepre tervezte. Mostmár látom, hogy kellett volna egy aszfaltfutó cipő is (meg helyenként egy falmászó is!).
Sel után aztán meredeken felkapott az út vagy 300 m-t. És jöttek a bajok. Már rosszat sejtettem, amikor felnézve az úton két nagy gerendát láttam X alakban. Kiderült, hogy terelés van, mert a vasúton veszélyes lenne átkelnünk. Ehelyett mehettünk olyan nyaktörően meredek emelkedőkön és lejtőkön, hogy túlélőtáborba illő. Amikor végre átértem, pont utolért Anett - egy filigrán, huszonéves német lány, akinek Metti korábban megvarrta a sarkát - csak annyit tudott kinyögni, hogy ez nagyon kemény volt, nagyon elfáradt. Akkor mit szóljon egy másfélszeres nagymama, ugye?!?! Viszont volt ott azért egy hatalmas szép vízesés.
A bajok az út végére sem akartak elfogyni. 30 km caplatás után az outdooractive jelölése szerinti út le volt zárva kapuval, lakattal privátba. Miután más út nem mutatkozott le a főút és a kemping felé, úgy 100 m múlva egy kerítés mellett az erdős, bokros, hepehupás részen elindultam toronyiránt lefelé. Kb 500 m után drótkerítés, aztán 200 m múlva már egy magasabb. Átdobáltam a boltokat, a zsákot, a hasitasit, és átmásztam mindkettőn. Aztán még szó szerint árkon bokron átkelve jutottam le a vasúti töltéshez, és onnan már nem volt messze az átjáró, ahova a lezárt út vezetett. Innen már gyerekjáték volt eljutni a szállásig.
Itt mintha magunkat láttam volna 5-6 év múlva. 8-10 éves forma kissrác fogadott, aztán gyorsan megkereste a nagyapját, de végig ott füleskedett, míg a szállást intéztük. Másnapra előkerült a nagymama, aki kiadós reggelit rittyentett nekem fél 8-ra, és az unoka már akkor is ott sertepertélt körülötte. Nagyon szép öntöttvas kályha volt a konyhában, le is fotóztam. Aztán pontban nyolckor neki vágtam a közel egy hetes magashegyi túrának.
Zoli 8. nap: Kavelstorf (D) - Haarlev (DK) 177 km
Kora reggel sajnáltam otthagyni azt a jó szállást, de menni kell. Mindösszesen 20 km-re volt a kompkikötő, így már 3/4 8-kor meg is volt a jegyem a 9-kor induló járatra Dániába. Fél 9-ig, a beszállás kezdetéig még enni is tudtam egy jót a büféjükben. Itt volt az első eset, hogy egyik bankkártyámat sem fogadta el a leolvasó. Még több mint egy tucatnyi bringás túrázós várta izgatottan az indulást.
A komp nagyon szuper volt. A bringások szállhattak fel először az alsó jármű szintre, mert ebből kettő is volt. Felettük volt egy utastér több kajáldával és vásárlási lehetőséggel. Ezek felett volt a nyitott fedélzet, ahol a legtöbbet tartózkodtam. Van fénykép a hajó felépítéséről és a hybrid hajtásáról ami egy szélgenerátort jelent. Ez egy 30 m magas álló kompozit henger, ami szélsebesen forog. Állítólag 4-5% -t jelent a hajtásban.
Átérve Dániában a 2 órás út után ott is a bringások szállhattak le először és a szépen felfestett jelek mentén hajtottunk be az országba. Jó minőségű utak fogadnak bennünket rengeteg régebben készült kerékpár úttal. Nem voltak restek a Dánok az utak alatt átvinni a bringautakat, ha oldalt kellett váltani. Egyszerű, de takaros házakban élnek, szeretik a régi épületeket, inkább felújítanak. A szállásom is ilyen felújítás alatt álló. Sokat mentem mellékutakon, jól látszik a gondos gazdálkodás mindennel. A gabonák java még zöld szárú, itt később van a Péter-Pál. Nem kapkodják el a padkák, az útszegélyek nyírását, főleg ha tele van vadvirággal.
Holnap Koppenhága, majd egy jóval rövidebb kompozás után Svédország. Sajnos holnap elfogynak a lefoglalt szállások, el kell kezdenem keresni az út második felének a szállásait.
