A finom reggeli után izgatottan vágtam neki az 1000 m feletti magasságnak a királyok útján. Azért hívják így - Kongevegen - mert ez volt az első, a XVII. században épült út Norvégiában, melyen kocsival lehetett végig menni. A király rendeletben kötelezte azokat a birtokosokat, akiknek a földjén keresztül haladt az út, hogy tartsák karban.

Az első 14 km dimbes-dombos részen haladt 400 és 600 m között Dovre városkáig. Itt még voltak árpa és rozstáblák, de feljebb már csak legelők, erdők, 900 m felett pedig már csak bokrok. A város előtt találkoztam egy flúgos futammal. Úgy 35-40 nyugdíjas kepesztett felfelé az emelkedőn (nem elektromos bringákkal ám) elöl hátul hatalmas csomagokkal megpakolva. A "vezérürü" már messziről kérdezte honnan hová tartok? Mosolyogva közölte, hogy ők is, csak ellenkező irányban - és tovakarikázott. Volt egy férfi kiskerekű kemping bringával, ezer csomaggal. Az egyikük hátsó csomagtartóján még egy pár zöld gumicsizma is fel volt kötve keresztben - na ekkor már hangosan röhögtem.

A városszéli Coop-ban vettem ebédet, befaltam, aztán még megnéztem a pala-templomot, és neki vágtam a 6 km-es, 600 m-es emelkedőnek. Az iménti jó kedvemnek lőttek is mindjárt. De nem a meredek kaptatótól, a hepehupás talajtól, a melegtől, hanem attól az 100 meg 100 kis légytől, ami folyamatosan a fejem körül zsongott. Nem tudom, honnan jöttek, de a híres skandináv hűvös távolságtartás egyáltalán nem volt rájuk jellemző. Nagyon idegesítő, hogy semmit nem tudsz tenni ellenük. Megszokhatatlan! Ráadásul a magammal cipelt szúnyog-és kilullancsriasztó spray-met, amit eleinte buzgón fujkáltam magamra, konkrétan körülröhögték. 1150 m környékére sikerült megszabadulnom tőlük. Itt ugyan nagy hideg nem volt - elég volt a póló - de hó még akadt itt-ott. Aztán egy hosszú, 6-7 km-es lejtmenet következett nagyon kemény, köves, hepehupás úton. Vizes, zsombékos szinte az egész, cikkcakkban lehet csak közlekedni rajta a vizet, sarat kerülgetve. Ilyenkor is nagyon jó a bot, ki lehet tapogatni vele a talajt, hova érdemes lépni.

A szállás szép, tiszta, rendezett. Vagyunk elég sokan két szinten, de nagy a nyugalom.

Két érdekesség még így a végére : egy esettől eltekintve eddig nem találkoztam vasút közút szintbeli kereszteződéssel. Alatta, vagy fölötte, de megoldják. A másik, hogy az út első hetében látott, útszéli faházikó-félékbe kirakott régi tejeskannák ott csak díszletek voltak. Itt, ahol már növénytermesztés nincs, csak állattenyésztés, ezek valós használatban vannak. A gazda reggel, este kirakja a lefejt tejet, a gyűjtőkocsi meg összeszedni. 

Zoli 9. nap: Hårlev (DK) - Bastad (S) 158 km

A javarészt átaludt éjszaka után korán keltem, megettem az előző napról megmaradt zsömlémet, Összepakoltam a cuccaimat rutinszerűen. 6-kor indultam, mert át kellett vergődnöm Koppenhágán és még egy kompozás is várt rám. A vergődés szólista sikeredett, mert szinte nyílegyenesen átvágtam a dán főváros északkeleti részén, amely még most is tele van világháborús légópincékkel és bunkerekkel. Utána a tengerparton tekertem végig Helsingørig és közel 100 km-es tekerés után ott álltam egy újabb kompátkelés előtt, ami simán lezajlott másfél óra alatt. Nem volt könnyű megtalálni a bringások kapuját, nem olyan precízek, mint a németek Rostockban.

A hatodik országba, a svédekhez belépve minden rendben volt az útra festett jelekkel és bátran integettünk a vámosoknak egy pár túrázó fiatallal együtt. Helsinborgban már a levegőben érezni lehetett, hogy ez egy másik világ. Már a levegő illata is különbözött a cseh-német-dán vonaltól. A formák, a színek letisztultak, az egyszerűség és a praktikum a mérvadó. Itt is mindenütt bringautak melyek tele vannak utak alatti alagút átkelőkkel a városokban és azokon kívül is. Az első svéd szállásom egy tipikus svéd lakóövezetben volt egy magánháznál egy elkülönített lakrészben. Nagyon otthonos és jól felszerelt  volt.

Mivel ez az utolsó otthon előre foglalt szállásom, két napja elkezdtem a többi napra is foglalni ahogy haladok előre az úton. Sajnos a holnapi foglalásomat még nem igazolták vissza, újat kellett keresnem, amit az okostelefonon sem egyszerű. Egyszerre kell nézni a térképet, közben keresni a szabad szállásokat, mérni a távolságokat stb.