Mint estére kiderült, nem hiába tartottam az út utolsó 30 plusszos szakaszától. Egész éjjel esett az eső, be is öltöztem mindjárt reggeli után - 7:45-kor- esőnadrág, esőkabát, hátizsák takaró. 5 km-nél az esőnadrágot kamáslira cseréltem, 11 km-nél már a kabátot is levettem, mert bár folyamatosan borús volt, de egy hosszú 300 m magas emelkedő jött és meleg lett volna. Persze egy óra sem telt bele, már annyira esett, hogy vissza kellett vennem. És onnan aztán a maradék 20 km-en egyre csak esett. Az erdőben fel és le meg csak sár, víz mindenfelé. Csúszkálás, pocsolya kerülgetés, stb. Mire Skaunba értem teljesen átázott a gortexes hanwag bakancsom és a lábujjaim már vagy 2 órája úszni tanultak. Este 6-ra azért beértem - mondjuk déltől nem is volt egyetlen pihenőhely sem. Egy órát még várnom kellett a házigazdára is,  és a kp-s fizetéssel is bonyodalmak akadtak, amit csak másnap, Tomi hathatós segítségével sikerült orvosolni. Viszont jó kis társaság volt, nagyrészük utolsó 100-as, pihent, friss erő, enyhe sörös befolyásoltsággal. 

Út közben Lokken Verknél bányászati emlékére bukkantam. Komlói emlékek köszöntek vissza... 

A célnál a Skaun templom 1180-ban épült kőépületét ugyanazok a mesterek építhették, akik a trondheim Nidaros katedrálist - kicsi, de impozáns, és szép völgyben, folyó mentén van. 

Remélem ezzel a legkeményebb napokon túl is vagyok. 

Zoli 16. nap: Tolga - Storen 140 km

Csodák csodájára ma reggel nem esett az eső, csak éjszaka. Megettem a tegnapi maradékokat, találtam a konyhaszekrényben egy kevés instant kávét amit megittam a kajából. Nehezen hagytam ott a csupa fa és melegség szállásomat. Amit tudtam felvettem mert kerek 10 fok volt. Rohos-ig (38km) jutottam egy benzinkútnál étkeztem amikor leszakadt az ég. Vártam 3/4 órát, nem változott a helyzet így nekiindultam a zuhogó esőnek. A hátralévő 100 km hol zuhogó, hol csak szemerkélő esőben telt el. Ez egy nagy szenvedés fizikailag és lelkileg is. Szétázva érkeztem meg a szállásomra ami egy magánlakásban van. Kaptam egy szobát és használhatom a fürdőszobát. Nem tudok minden ruhámat rendesen megszárítani, lesz ami majd rajtam szárad meg holnap menetközben, ha nem fog esni.
Holnap nagy nap lesz, közel 4 hét után találkozom Erikával az Oysand-campingnél amit már nagyon várok. A találkozás örömét még az eső sem fogja tudni elrontani.

Az egész út legszebb napja volt a mai, még a vacak időjárás ellenére is. 650 m magasságból kellett ma 120 m-re leereszkedni, ebből 350 m-t egy huzamban. Zuhogó esőben is élmény volt. Ennek ellenére majd 850 m mászás is összejött. Az út jelentős része egy gyönyörű völgyben haladt, közel 1000-1500 m-és hegyek lábánál. Gyors sodrású folyó, ami mellett az út haladt tele volt zuhogókkal, kisebb vízesésekkel. Sajnos a képek keveset adnak vissza ebből. Volt benne meredek falu szurdok, alagút és minden ami kell egy csodás úthoz, csak az eső nem kellett volna.

Érdekesen jelölik, hogy meredek lejtő következik, le is fényképeztem. Autó van a táblán és alatta a %-os érték. Megérkeztem Trondelag megyébe, amely az utolsó a sorban és ahol nagy a jávorszarvas veszély, szintén lefényképezve. Nem láttam még egyet sem, viszont őzet, szarvast igen de arra nincs kitéve tábla.

Sajnos úgy látszik Norvégiában az eső dominál még nyáron is ami nem kedvez a túrázóknak. Nem is láttam kerékpárosokat már napok óta. Holnap újabb nap, újabb remény hogy végre nem fog esni