Olyan széllel indult a reggel, hogy egy alkalommal még a sapkámat is elvitte. Futhattam utána... :-)

Moelvben levitt az út közvetlenül a partra egy darabon. Öblök, kikötők, kempingek sorjáztak szép egymásutánban. Aztán egy lejtősebb résznél elszakadt az egyik botom kesztyűje. Így alig másfél óra baktatás után kényszerpihenő, varrás következett. Betértem a városba és egy benzinkútnál vásároltam 2 szendvicset, mert itt bolt vasárnap nincs nyitva. A következő 22 km-en meg csak "tanyák" voltak. 3-5 portából álló házcsoport, minden portán több épület is van. Moelv főutcáján találtam egy elképesztő macska felszerelés boltot. Muszáj volt a fanok kedvéért lefotóznom. Meg egy mókás játszótér is jött egyszer csak szembe.

Dél körül elhaladtam a norvég Stonehenge mellett. Ma is sok bringást és kerekes sífutót láttam. 500 m felett volt a mai szint és ebben a melegben nagyon jól esett, hogy a tetőn - mire már alig maradt vizem - egy padon 2 kanna vizet találtam, amit direkt a megfáradt túrázóknak tettek ki. Az asztalon még mezei csokor is volt. Meg egy könyvecske, amibe valamennyien írtunk pár köszönő szót, akiknek jólesett ez a kedves gesztus. De úgy 5-6 km múlva ismét találtam egy kedves kis helyet, ahol fotelek, WC, és becsület kasszára tea, kávé és édesség volt kikészítve. Nagyon tetszett, bár nem álltam meg.

A mai szállás nagy királyság az előző pár pajtához képest. Tiszta, új, kétszintes épület, gyakorlatilag a semmi közepén. De van WiFi, minden szinten felszerelt konyha, társalgó, meg kétágyas szobák több fürdővel. Mosógép, mosogatógép, hűtőszekrény. Szóval klassz. 

Holnap rövid szakasz jön, úgy 14-15 km, Lillehammer. Eddig csak a túrázásról szólt az elmúlt 8 nap, most jöhet egy kis pihi meg kultúra. :-) 

 És holnap reggel már Zoli is indul... 

Zoli 0. nap Pécs

Reggeli órákban befejeztem az összepakolást, teljesen menetkész állapotra. Jöhetett  a mérlegelés és a fényképezés. A bringa tele kulacsokkal 17 kg, kulacsok nélkül 15,5 kg. Ennek majdnem fele a csomag. Velem együtt a totál tömeg 118 kg. Ezt kell fél Európán végig cipelnem. A 2017-es spanyol úthoz képest több a melegebb ruha, mégiscsak Skandinávia a cél.

Mérlegelés után tettem egy 20 km-es próbakört gond nélkül, jöhet a holnapi indulás. 

Ma Bazsikánk egy régi könyve jutott eszembe, a szomorú - vidám. Ilyen kettősség jellemezte ezt a napom.

Először is alig aludtam valamit, egész éjjel a vacsorára elfogyasztott isteni norvég pizzát emésztettem. :-(, :-). 6-kor keltünk és csomagolás meg reggeli után szendvicsekkel felszerelkezve, enyhén borús időben vágtunk neki a Hamarból kivezető útnak. Kb. 1 óra múlva értük el az útjelzéseinket. Közben a helyi rendőrség épülete előtt meggyőződhettünk róla, hogy non-stop felügyelik a rendet!  :-)

Jól pörögtek a lábaink, 2 óra múlva már az 1708-ban épült Furnes templomnál voltunk, ahol pad, tiszta mosdók és nyitott templom várt bennünket. Érdekes, szép az egész. A kereszthajó végében gyerekeknek alakítottak ki játszósarkot, mellette pedig egy kis asztalkán nekünk forró kávét, gyümölcsteát, csokikákat és sós karamellás kekszet. :-).

A táj ma is eszméletlenül szép volt. Ugyan délelőtt egy kis esőt is kaptunk, de gyalogláshoz való kellemes idő volt egyébként. Egy hét után ma láttunk elsőször dohányzó embert, de nem az utcán, hanem a teraszán. Csikk az utcákon sehol! Állatokat is láttunk szép számmal. Metti megint cicázott. Kóbor macskával még nem találkoztunk, csak elkódorgó, ápolt nyakörvesekkel. De ezeknek itt olyan bundájuk van, mint a medvéknek. Aztán láttunk őzeket, meg 3 mokust, és a sok szarka, galamb, és fenyő cinke mellett ma találkoztunk két nagyon szép, kisebb galambnyi madárral, amiknek piros volt a hasa, fehér a feje, és fekete a szárnya.

Egy megállóval délre már túl voltunk 17 km-en, elértük Brummundált. Távolról megcsodáltuk a világ legmagasabb fából készült emeletes házát. A főtéren épp egy nyugdíjas táncklub tartott jó hangulatú bemutatót a népes közönségnek. Kávé és süti kíséretében mi is kiültünk, még beszélgettünk kicsit, aztán a sok közös remek élmény után nehezen, de búcsút vettünk egymástól Mettivel. Ő lesétált a vasútállomásra, hogy visszautazzon Oslóba, én meg folytattam az utamat - immár magányosan - és a maradék 16 km-rel fél 6-ra meg is birkóztam. Egy pihenővel sikerült célba érnem. Közbeen láttam még egy szép nagy fatemplomot, egy hatalmas, többszázéves fenyőt, meg egy tanyán valami nyárköszöntő szabadtéri koncertet.

Ma is egy pajta-szerű herbergében vagyok, egyedül. A tegnapi szuper motel után most ez megint elég fapados, de az ágy kényelmes meleg.

Holnap ismét egy 30-as vár... 

Ma reggel Stange kirke felé vettük az irányt. A XVII. századi templomot itt is egy nagyon szép sírkert veszi körül. Szerencsénkre épp megérkezett egy hölgy, aki kinyitotta a templomot, és mondott is pár szót róla. Remélem az itt készült képeket is sikerült feltöltenem. Ezeken is látható az a három fiatal német zarándok, akikkel két nappal ezelőtt találkoztunk a szálláson, és ma is többször kerülgettük egymást. Nagyon helyesek.

Délután keresztül vágtunk egy óriási golfpályán. Tele emberekkel. Hogy ezek a norvégok mikor dolgoznak?!? Hosszan jöttünk a Mjosa tó mellett, ami természetesen szintén gyönyörű. A partja végig gondozott, sok szép, fából készült paddal, asztallal.

A kisebb nagyobb településeken a házak nagytöbbsége fából készült, jobbára egy, vagy kétszintes. A kertekben a pázsit első osztályú, és rengeteg a virág mindenhol. És természetesen itt is vannak "kertitörpék" itt-ott. A házak előterében az autók zöme köldökzsinóron lóg. Az autók zaja leginkább csak gumi-hang. Elképesztő. Oslóban is a helyi piros csuklós Man-ok hang nélkül járnak. Emellett mindenki köszön, mosolyog, és a legtöbb kérdezget, vagy van pár kedves szava. Lakott területen kívül is óvatosak, nagy ívben kerülnek ki bennünket és integetnek, köszönnek. Hideg, rideg, távolságtartó skandinávokkal még nem találkoztunk.

Hamarba viszonylag korán megérkeztünk. Kiélveztük a kényelmes szállás minden előnyét. Elköltöttük utolsó közös norvégia vacsoránkat Mettivel. Nagyon sajnálom, hogy nem tud tovább maradni, holnap haza kell utaznia. Csodás napokat töltöttünk együtt. Nagyon jól tudtunk együtt menni, és jókat beszélgettünk. Ez a harmadik ilyen hosszú utam, de ilyen kellemes társaságom eddig sosem volt. Úgy elrepült ez a hét és az eddig megtett több, mint 160 km, mint egy pillanat. De biztos vagyok benne, hogy mindkettőnk számára emlékezetes marad, és lesz folytatás! 

Ez a  nap is nagyon szép tájakon vitt keresztül bennünket a terep és az időjárás sem volt vészes. Az egyik tó partján egy gyönyörű, árnyas ligetben is időztünk egy kicsit, ahol tényleg nem lehetett betelni a természet szépségeivel. Kora délután egy Sparban kaptunk meleg ételt és egyéb más finomságokat. Fel is tankoltunk rendesen. Az utolsó 6-8 km-t hegyes völgyes, erdős mezős, gazdálkodók tanyáival tarkított terepen tettük meg.

Gordammen is egy ilyen farm-féle volt, ahol egy kis puritán házat béreltünk. Voltak ott a hatalmas karámokban lovak, kecskék, tehenek, csirkék. Kaptunk is a háziasszonytól egy doboz friss tojást, amiből 6 azonnal tantottaként végezte, a maradék négyet megfőztem másnapra.

Ma sem kellett bennünket ringatni!!! 

Gyönyörű nap volt erdőn mezőn, tavakkal, madarakkal, mókusokkal, birkakkal, hegyen völgyön. Szépen haladtunk is, de aztán az utolsó 6 km igencsak nehézre sikeredett. Szakadó esőben, erdőben, meredek, vizes ösvényeken jutottunk el a szállásunkig. Ami mondjuk úgy, nem volt túl fényes. Helyet is nehezen találtunk egy káoszos, elég öreg össze - vissza épületben. A fürdő és a WC is házon kívül volt, ami esőben nem annyira praktikus. Volt ott pár hangos olasz, meg németek az emeleten, akik végül segítettek elhelyezkednünk egy nagy szobában, ahol már 3 német lány /asszony is volt. Metti hamar összebarátkozott velük, s mire térültem fordultam, már szolgálatba is helyezte magát. Elsőbb egy vízhólyagot varrt meg, aztán egy csípét kezelt, és ellátta őket jó tanácsokkal a következő pár napra.

Azért a körülmények ellenére elég jót pihentünk ezen a furcsa helyen�. 

Gyönyörű napsütésre ébredtünk. Kiadós reggeli után ebéd - csomaggal indultunk neki az útnak. Széles, árnyas ösvények után megpillantottuk az első igazán szép tavat parkosított környezetben, kis és nagy hattyúkkal, meg vadkacsákkal. Aztán egy hosszabb aszfaltos, napsütötte szakaszt követően egy lezárt területén elsőbb megküzdöttünk a főkolmpos kossal az ösvényen való áthaladás jogáért, aztán letelepedtünk kicsit kajálni, meg gyönyörködni az előttünk levő kis tavon élő madárseregletben.

Délután az erdőben az emelkedők és lejtők a vizes, csúszós köveken, gyökereken eléggé próbára tettek bennünket. Utóbb még egy kis zuhét is kaptunk a nyakunkba, bár a nagyját egy pajta alatt sikerült átvészlelni.

A szállásunkra már igencsak fáradtan értünk 6 óra után. Egy patinás, régi plébánia épületben kaptunk egy szobát. Valahol az épületben volt még egy kerékpáros és egy gyalogos zarándok is elszállásolva. A konyhában beszélgettünk velük kicsit. Hát...?! A bringás egy középkorú dán fickó volt, aki minden ok nélkül nevetett mindenen. A másik egy idősebb holland pasas, akivel már két nappal ezelőtt összefutottunk. Akkor is gyanús volt már, de "elengedtük". Most viszont a másnap reggeli indulásnál ha nem vagyok résen, el ballag a bakancsomban. Simán elvette a cipő tartóról, fél ette es5mar indult, mikor hiába keresve az enyémet, megláttam a lábán. Hirtelen elsőbb megijedtem, de aztán azóta is ezen röhögünk. 

A tegnapi képekhez még pár gondolat: a harang vészharang, többet is láttunk az erdőben. A piros kis "postaláda" - ban a hegytetőn élelem volt, ha valakinek szüksége van rá megeheti. A kis nyitott elejű bungalók - zarándok emblémaás kéz fertőtlenítővel!!! - útmenti szállások, bárki ingyen alhat benne. Mondjuk derékalj és hálózsák ajánlott. Itt most - nyár közepén - nappal 20- 22 fok van,  éjjel inkább csak 10-12.

 A mai napot egy gyors kávéval indítottuk, és fél 9 körül elindultunk. Viszonylag sima napnak ígérkezett nem túl nagy színekkel, esetleg némi esővel még. Nagyon szép zöld erdőkön, mezőkön bandukoltunk. Menet közben egy Kiwi-ben bevásároltunk és megreggeliztünk. Én még egy fogkrémbe is beruháztam, hogy ne Mettién élősködőjem. Ugyanis az első este szembesültem azzal, hogy az otthon szemüveg nélkül vásárolt mini Blend-a-med nem fogkrém, hanem műfogsor ragasztó (szabad röhögni)!

Néha kicsit megcsapkodott bennünket az eső, de Metti azt mondta, hogy majd találunk út közben valami kávézót, és amíg ott elkapuccinózgatunk egy fél órát, addig majd eshet. Es úgy is lett!! Kisvártatva egy nyitott golf-klub mellett vezetett az utunk, és beértünk. 5 perc múlva már esett is. Hát, mondta korábban a Tesóm többször is, hogy az ő felesége egy boszorkány.... :-) Viszont ma nem áztunk meg, bármennyire is kerulgettek a felhők. Keletre sötétlett, tőlünk nyugatra pedig bárányfelhő-kavalkád - le is fotóztam. Közben meg egész nap olyan hátszelünk volt, hogy Papeszka mind a tíz ujját megnyalta volna... 

A nap végére jött azért némi fekete-leves. Útépítési munkálatokat miatt le lettünk terhelve, ami tetemes szintet és jó 2 km pluszt jelentett. Hát nem igazán esett jól, de legyűrtük. Cserébe egy nagyon kedves hölgy fogadott minket a szálláson - Solveig, ha nem is a Per Günt-ből. Finom vega lasagnét kaptunk vacsorára. Ellenben egy jól berendezett pajta a szállásunk. Itt is a szomszédban van a konyha és a fürdő, de az parádés. Be is gyűrtük szinte az összes ruhánkat a mosó - szárító gépbe. És már láttuk, hogy holnap reggelire milyen "terülj-terülj asztalkám" lett bekészítve nekünk. Szóval nyugodtan alhatunk - és szerintem bírunk is!!! 

Egy kiadós reggeli után - ebéd csomaggal felszerelkezve - 3/4 9 körül indítottuk az első napot. Kicsit nehézkesen keveredünk ki Oslóból, mert a szállástól elég körülményes volt rácsatlakozni az útvonalra. Ráadásul esett az eső, ami eléggé megnehezítette a térkép nézegetését a telefonon. Persze ilyen apróságokon nem akadunk fenn, jó hangulatban faltuk a kilométereket. Féltávnál aztán jött az erdő, meg a hegy a csúszós kövekkel , meg a sár és víz. Igen sok turistával és futóval találkoztunk. Mindenki nagyon kedves, mosolygós és köszönnek! Aztán átérve a hegytetőn letelepedtünk egy padra pihenni. A mellettünk lévőn egy fiatal turista lány ücsörgött és tábori gázfőzőn éppen vizet forralt. Szóba elegyedtünk vele elsőbb angolul, és ki is derült, hogy ő is a Szent Olafot járja, kb. 2 hétig ameddig jut. Aztán az is kiderült, hogy német. Aztán még az is, hogy csak az édesapja német, az édesanyja magyar. Onnantól már magyarul beszélgetünk. Egész jól ment neki. Délután még kaptunk egy kisebb adag esőt a nyakunkba.. Aztán meg egy eléggé dzsindzsás részen még sikerült el is esnem. Szerencsére semmimet nem ütöttem meg, csak kicsit sáros lettem. Este 6 körül értük el a szállást, ami egy skanzen volt - ahogy a fotókon is látszik. Egy kétszintes, legalább 100 éves faház, korhű berendezéssel. Viszont az ágyak nagyon kényelmesek és gyapjúval béleltek voltak. A szomszéd épületben pedig szép, modern fürdőszoba és konyha volt. Fürdés és mosás után Metti még képes volt fél órát jógázni is, hogy oldja a csípő ében a feszültséget. Úgy 10-ig még beszélgettünk, de aztán a délutáni világosság ellenére simán bevertük a szunyát. 

0

A repülő út kicsit döcögősen indult a hiányos ferihegyi személyzet miatt- 50 percig vártunk az indulással, mert nem volt, aki berakja a csomagokat. � Végül aztán 30 perces késéssel landoltunk. Rögtön leteszteltük a norvég mosdó-kultúrát, aztán pikk-pakk vettünk jegyet a Flytoget-re, és jó fél óra múlva már Osló központjában voltunk. Egy 4 km hosszú, aljasan emelkedő út vitt a szállasig, amit egy finom rukkolás, sonkás pizzátval kénytelenek voltunk megszakítani. A hotel teljesen rendben volt, meg úgy összességében az egész nap is. Nagyon jó volt, hogy indulás előtt még pár órát tölhettem Bazsikával, Évivel és Danival. A reptéren meg Papeszkán kívül Niki és Tomi is kijöttek elbúcsúzni, sőt még a Tesómat is megölelgethettem. 

Kedves Blog-olvasó!

Ez az elektronikus napló azért jött létre, hogy bárki, aki követni szeretne egy újabb, reményeink szerint fantasztikus utazást - azaz kettőt - az itt megtehesse.

Egy abszolút élmény-alapú ajándék ez az utazás magunk számára, illetve egymásnak, házasságunk immár 35. évfordulója alkalmából.

2017-ben a gyalogos út Lisszabontól (Erika), a kerékpáros Pécstől (Zoli) tartott szó szerint a világ végéig, Fisterráig - melyet a celtalanbolyongas.blog.hu-n örökítettünk meg, illetve tettünk közzé.

Jelenlegi utunk gyalogosan a norvég Szent Olaf zarándokút mentén halad 643 km hosszan Oslótól Trondheimig, illetve közel 2700 km-en keresztül kerékpárral Pécstől a trondheimi Nidaros katedrálisig.

Ez az út azért is különleges, mert az első hét napot nem egyedül gyalogolom végig. Legnagyobb örömömre kedves Barátnőm (drága Komámasszony), Metti is velem tart.

Minden nap szeretnénk pár sorban hírt adni magunkról, és egy-két képpel illusztrálni a beszámolókat.                     (a jobb oldali sávban a "címkék" felirat feletti foto-ikonra kattintva láthatod őket)

Ha en fin reise!

Erika és Zoli